Válasz Balogh1978
#5684 számú posztjára
Bizony, nehéz kiigazodni, az embereknek drasztikusan más véleményük van arról, hogy mi egészséges és mit kell tenni, ha fogyni akarunk... Igaz, mindkettő emberfüggő, főleg az utóbbi.
A zöldségek... Nos, én normális esetben ketogén diétázom, napi 40 gramm szénhidrát alatt igyekszem maradni, más esélyem nem is sok van fogyásra, ha épp működik az éhségérzetem. Rendszeresen eszem borsót és répát, finomak és jók... Oké, hogy vannak nálam drasztikusabb szénhidrátmegszorítók, de azért ha én nem kerülöm ezeket, akkor egy normál ember mégis minek tenné? (Banánt is eszem egyébként, bár az már erősebb, de az is finom és nem árt nekem semmit :D Nyilván az kis mennyiségben van, de nekem bőven elég úgy is.)
Amúgyis, a mérték igen fontos. Sok ételnél majdnem zéró toleranciám van, de a zöldség... Azzal nincs baj. Akit zavar a sok cukor, az ne egye a cukrosabb zöldségeket vagy kis mennyiségben, de letiltani másokat róla, hogy jön ahhoz, most komolyan. Roppant értelmetlennek tűnik az egész számomra.
A zsírral nincs baj, ha bírod. Sokunknak jóval előnyösebb energiaforrás, mint a szénhidrát. Hogy fogyáskor mennyit segít (nekem ugye rengeteget, persze vigyáznom kell a mennyiségre, nem is kicsit), az emberfüggő. Hogy melyik zsiradék előnyös, abba a vitába nem megyek bele, én nem tartom rossznak a minőségi húst és szalonnát, elég természetes tápláléknak tűnik, de én vega vagyok és sosem mélyedtem bele az engem nem érintő dolgokba, túl nagy a témakör s mindig rossz voltam kémiából is, a telítettségnél pedig mindenféle kötések jönnek be.
A teljes kiőrlésű cuccoknál hasznos a lassú felszívódás, s több a rost, de amúgy ugyanaz, mint a normál, persze az említett különbség sokaknak rengeteget jelent. Csak azzal nem értek egyet, amikor valaki gyakorlatilag méregnek tekinti a fehér kenyeret, a tk-t pedig csodatévő mennyei mannának, miközben nagy százalékban ugyanazok. Ez azért túlzás.
Szerintem olvasgass, józan ésszel is sokat el lehet dönteni, de főleg hallgass a testedre. Én ezt cselekszem, mert jobban tudja, mi a jó neki, mint az egymásnak ellentmondó valódi vagy önjelölt szakértők s ezt szokta is jelezni nekem. Azt, akkor, annyit eszem, ami, amikor, amennyi jólesik. A testi és lelki jóság azért kettő, nem árt megnevelnünk s átszoktatnunk magunkat, ha olyanra vágyunk, ami rossz nekünk. Fogyáskor pedig nem feltétlenül könnyű elérni az állandó pompás jóllakottságot, de éhezni szerintem nem jó (engem ki is készít totál, ha éhes vagyok s úgy hagyom, hiába viszek be egész sok kalóriát).
Nehéz, mert mindenkinek más a jó, ezért is kell a testedre hallgatni, picit kísérletezni...
Az életmódváltás is lehet roppant drasztikus és fokozatos vagy egészen visszafogott. Amit feketeinci írt, hogy hogyan célszerű, az rám nem igaz, a táplálkozásom a feje tetejére állt, a régi kedvenc ételem kiesett egy az egyben, de ez nekem teljesen jó :) Bele kellett jönni, az tény, nagyon megváltoztak az alapanyagaim, kivéve a zöldség- és tojásételeket, de nem volt vészes. De van, aki nem bírja az ilyet, az csinálja máshogy, nem muszáj drasztikusan. De van, akinek az működik igazán.
De nagyon fontos, hogy ami IGAZÁN fontos (nem tápanyag szempontjából, hanem lelkileg vagy hogy mondjam), azt ne zárd ki semmiképp. Régi kedvenceket el lehet hagyni vagy átalakítani, én arról beszélek, amikor valami tényleg, igazán, elhagyhatatlanul fontos. Sokan önsanyargató életmódra váltanak, szenvednek és nyomorultul érzik magukat sivár étrendjükön. Na ez a baj. A lelkiek fontosak.
Ki kell tapasztalni, hogy ha valami nem előnyös, akkor keveset tarts meg, vagy semennyit. Mikor mi a jobb. Egy icipici mennyiséggel ritkán van gond, amennyiben tényleg pici marad. Gondolom, mindenkinek van étele, amiből nem képes keveset enni, egyszerűbb semennyit (vagy nagyon alkalmilag sokat).
Most már leállok, de remélem, írtam valami hasznosat.