Válasz camylla
#632 számú posztjára
Majd megtanulsz főzni. Ahhoz is idő kell.
Na a káposztáról leszeded azt a pár külső levelet, ami koszos vagy sérült. (Előfordulhat, hogy fura feketés foltok vannak benne elég mélyen, azokat ki kell vágni.)
Félbevágod, így könnyebb vele bánni. Elkezded szép türelmesen felvagdosni minél vékonyabb síkokra. A torzsáját benne hagyod, mert az fogja össze. Ahogy kényelmesebben tudod fogni, forgathatod erre-arra, az se baj, ha nem minden csík egyforma. Ha már egyre kisebb, és közel értél a torzsához, akkor már óvatosan, mert könnyebben megcsúszik a kés a keményebb részeken, de ha zsenge a torzsa, azt is beleszeletelheted. Én most a torzsa felét bele tudtam vágni. De ha úgy akarod, akkor szépen körbe is metélheted a torzsát.
Ugyanezt a másik felével, de ha nagy volt a káposzta, akkor a fél káposzta is eláll sokáig, csak lazán csomagold papírba és hűvös helyre tedd, vagy a hűtő aljába.
Van, aki a csíkokat lesózza, a sóval összekeveri, állni hagyja, és utána kicsavarja, úgy kezdi párolni, de ez szerintem felesleges.
Egy kis edénybe a kezem ügyébe készítek egy kis meleg vizet. (A hideg víztől az étel visszakeményedik!)
Beledobom a kápit a lábasba, úgy magában, és elkezdem kevergetni fakanállal. Bár egy fazék jobb ehhez, ami csak akkora, mint a tűzhely lángja, azaz nem ér túl rajta, és jobb, ha magasabban áll benne a káposzta, jobban átpárolódik.
Nekem indukciós főzőlapom van, állítani tudom a hőfokot, de olyan közepes "lángon" először forrósodjon át az egész tömeg. Serceg meg minden, de nem baj. Ha nem bírok vele, kevés vizet ráöntök.
Ha zeller is van itthon, akkor egy darabot megtisztítok, szeletekre vágom, majd ezeket is kisebb csíkokra, ahogy sikerül, de azért vékony legyen, és zutty a kápihoz.
Még kevergetem, és amikor már az egész forró, és kezd összeesni, akkor öntök rá köménymagot, és ánizsmagot, úgy egy-egy teáskanállal. (A kömény nagyobb szemű, abból kicsit többet.)
Ezekkel tovább kevergetem, megint kevés víz, annyi, hogy a tetején ne látszódjon, de az alján mégis legyen valamennyi, hogy ne égjen oda a kápi. És kis lángon fedő alatt egy időre otthagyom, persze felügyelettel. Még ekkor se sózom meg!
Csak ha (további víz-öntögetés után) megkóstolva már hiányzik a só, mert már kezd egészen jó lenni. Ilyenkor szerintem kevesebb sót használunk, mint ha az elejétől sóztuk volna.
Én így eszem, és a hozzá készített husi lehet zsírosabb kicsit. Amióta kipróbáltam, csak így párolom a kápit. Hagyományosan készítve iszonyat mennyiségű zsiradékot képes lazán eltüntetni a káposzta.